TJZ naplója

Ad 1: a cunder meg tudja sütni az ember talpát is, ha félcipőben van, valamint a munkáskabát többet ér, mint a műszálas kapucnis pulóver hegesztéskor.

Ad2: A kétkomponensű festék rohadt büdös, főleg a B fele, valamint a cink egy mocskosul nehezen felkeverhető valami.
 ------------------------------------

Szóval, miután felöltöztem rendesen, erre haladtam az utóbbi időben:

Megtörtént az elkerülhetetlen, levettem a másik hátsó nyúlványt is. Belenézve látszik is, hogy tényleg muszáj volt. Vettem is helyette másikat, még előző nap.

Kicsit a régi elrongyolódott:

Miután levettem, megtisztítottam a helyét drótkoronggal, majd lamellás csiszolókoronggal, és végül a rozsdamaró-átalakítóval.

Mivel rengeteg helyem lett, így nem kell annyira kínlódnom a csukló tartó konzol fölötti résszel. Be is került a merevítődoboz a helyére.

Eljutottam egy olyan szakaszhoz, amikor már festeni kell néhány zegzugot, amiket mostanában készülök majd újabb lemezdarabokkal befedni, Ennek örömére megcsiszolgattam a hegesztéseket, és letakarítottam a festéket is, egyrészt, hogy tudjak hegeszteni, másrészt hogy le tudjam alapozni az új részeket.

Összeszedtem azokat a dolgokat, amiket megfújok majd. A felületelőkészítéssel finoman szólva eltököltem egy fél napot, de megérte: le rozsdamaróztam a varratokat, és úgy egyáltalán minden addig is pucér új fémet, majd letörölgettem mindegyiket nitrohígitós ronggyal is. Biztosra kellett mennem, mert a magas cink tartalmú 2K alapozó nem tapad meg a szennyezett, vagy festett felületen, leginkább a pucér, homokszórt felületeket szereti, de a zsírtalanított acéllemez is megteszi. Szóval bekevertem a 4:1 arányban a komponenseket, és adtam hozzá +20% mennyiségű nitrohigitót. Erre mindenképp szükség van, mert különben egyrészt nem terül a festék, másrészt a sűrű anyag megeszi a benne levő finom fémpor miatt a szórópisztoly fúvókáját.

Íme, így festek, úgy 2 év kihagyás után:

2.:

Apróságok:

Iván ülepe megkapta tehát az első réteg sminket, és néhány mostanában felhasználandó alkatrész is – pl a csukló tartója, merevítések, tank fenéklemez – stb le lett alapozva. Nagyon tetszik ez a festék, mert körömmel szinte megkarcolhatatlan, lekaparhatatlan, kemény réteget képez, a magas cink tartalom miatt - kb 90% - gond nélkül hegeszthető! Jó kis cucc ez!

Feltettem a csukló tartóját is a végleges helyére, még így félkészen is merevebbnek tűnik, mint amilyen a régi volt! Ponthegesztés CO-módra, sok furattal:

Lecsiszolva:

Doblemez ficak hajtás sok fáradhatatlan kolléga, és gázlámpa segítségével: fél óra macera és kalapáccsal kopogtatás eredményeképp hajlik a lemez, ahova csak akarjuk:

Csuklótartó merevítés készre hajlítva a helyén /A fenébe, még egy merevítés hiányzik a pereméről, ezt most vettem észre miközben nézem a képeket/ Festés előtt, n-1 db furattal:

Legyártottam a csomagtér belső borításának hiányzó darabjait is, végleges mérettel és formával várják a festéket:

Amit rövidesen meg is kaptak – ecsettel is próbálkozok, de a szórópisztoly lesz az igazi, úgy veszem észre:

Festett watt bekötési pont:

Rendet raktunk öcsém segítségével a hátsó tárolóban, ahol döbbenetes mennyiségű új alkatrészre találtunk, (pl 6 SZET első fékpofa, 3 pár fékmunkahenger összekötő réz fékcső, 7db rugalmas fékcső, stb) pl egy pár nagypolszki első rugóra, ami köztudottan jó hátulra, ha az ember feszes futóművet akar! Vettem is még egy pár Niva első rugót, mert az passzol hozzá karakterben.


Rohamléptekkel haladok, annak ellenére, hogy utolsó posztom óta majd minden nap dolgoztam a munkahelyemen is, napi pár óra alatt odáig fajult a helyzet, hogy felraktuk az ajtókat, amelyek segítenek majd a csomagtér héjának összeállításánál, ami remélhetőleg 2 napon belül bekövetkezik!



Következő poszt vasárnap várható, átállok mostantól heti adagokra, kivéve, ha megtáltosodok, és túl sokat kellene egyszerre írni! :)

-------------------------
john.blog.hu használati praktikák: a fölső, piros "TJZ Naplója" feliratra kattintva bejön a teljes blog, a képek bármelyikére kattintva betöltődik a teljes galériám, jobb oldalon pedig hasznos linkeket találhattok!

Itt a tavasz, nyílik a cserebogár, szállnak a levegőben a levedlett állati szőrök, feslik a friss rozsda a kerítésről, tudjátok, ahogy ez lenni szokott. Én mégsem a világnak ezen szépséges apró bizbaszairól fogok írni, hanem egy málló, és szabdalódó bádogtákolmányról, ami néhol foltozódik, erősödik, és végül olyanná formálódik, hogy szemrevaló gépjármű válik majd belőle.

A bevezető után lássuk, hogy is állok: a télen kiképeztem magam elméletből, így rengeteg dolgot illetően megvilágosodtam. Talán jobb is így, mert most már sok dolgot máshogy látok, mint amikor belevágtam a dolgokba. Szóval a futóművet rendesen átépítem majd, és felhagyok a korábban megálmodott kompromisszumos megoldásokkal. Ennyit a jövőről, lássuk a rideg tényeket:

Március 12-én úgy nézett ki, hogy megkezdődhet a munka, újra teljes gőzzel, de az időjárás felmutatta a középső ujját, és visszajött a tél, az áram meg el. Kb 4 napra. Befújta a garázsba a havat a szél, mert ő tudja hogyan kell megtalálni a réseket...
Szóval a tél nem múlt el nyomtalanul, apróbb-nagyobb rozsdapöttyök jelentek meg a korábban megvásárolt zsír-új lemezeken. Ezeket szépen lecsiszoltam, átkenegettem ecsettel Evipassal, majd áttörölgettem. Egy részük:

Vettem még szigetelőanyagot, ez kerül majd az utastér aljába, üregekbe, tetőre stb. Van egy lap sima és egy öntapadós 2x1 méteresek. Bagatell 6000 magyar Forintba kerültek, és a bitumenlapokkal együtt csöndes és rezgésmentes utasteret ígérnek.

Méregettem, számolgattam, újra és újra. Állítólag a jó szakember kétszer mér, egyszer ellenőriz, és csak utána vág/dolgozik. Nálam ez az arány kicsit most feldúsult néhánytíz méréssel, sinus-szal és cosinus-szal, szóval remélem jó úton haladok. Most már végleges, hogy nem a Panhard rúd kerül vissza, hanem Watt csuklós megoldás lesz felelős a hátsó híd középen tartásáért. Ehhez először lemértem az eredeti magasságot, és minden méretét a hídnak-kasztninak (bekötési pontokat stb) - puskáztam a Babushkáról - és elkezdtem számolgatni, hogy a megálmodott végső hasmagassághoz mi lesz majd az optimális.

Ehhez készült pár rajz, majd a rajz alapján papírsablonok, a papírsablonok alapján pedig lemezek készültek, amelyek egyik oldalt a Panhard rúd tartót helyettesítik, a másik oldalon pedig majd egy új Watt csukló bekötési pontot képeznek. 

Szükségem volt még a jobb hátsó toronyhoz egy-két kisebb darabra, mert ahogy az korábban is látható volt, a helyzet elég siralmas. Szóval szerteszét vágtam a panhard rúd tartóját, és annak helyét. Látszanak az alábbi képeken a stádiumok:

A helyre illesztés, és rögzítés nem kis feladat, hiszen ha ész nélkül kezdem el hegeszteni a darabokat, akkor sok helyen nem férek hozzá meghegeszteni majd a találkozó lemezeket. Ezért ki kellett találni a lépések megfelelő sorrendjét: a doboz fenekének pótlása, oda pöccintem a rugótorony harangjának lemezét, ehhez heftelem a csukló tartóját, ez megadja annak majdani pozícióját, majd levágom a harang lemezét ismét, hogy készre hegeszthessem a csukló tartót rajta. Ezeket immár együtt felhegesztem, ezután jön majd a belső merevítés, majd a fedő lemezek. Mindent le is kell fessek közben, mert később már nem tudok majd oda festéket juttatni. Nem egyszerű, ugye?

Most, hogy eltakarítottam a málló lemezt, kicsit helyre kellett pofozni a megrongyolódott maradékot:

Behegesztettem a doblemezből kivágott rész pótlását is, de még nincs teljesen kész, holnap befejezem ezt és a másik oldalát is:

Itt tartok most, folyt. köv. holnap!

Ráadás látványterv:

Mostanában jár az agyam ezerrel, a kezem már kevésbé, legalábbis nem a kocsin ügyködöm, ha egyáltalán megmozdulok. Mindenesetre beleakadtam ebbe a videóba: 

Egy kis montázs a hőskorból, amikor még többen érdeklődtek a versenyek iránt és a szervezők lelkesedése is nagyobb volt a mostaninál. Néhány kivételtől eltekintve puding lágyságú gyári futómű. Ladák, Trabantok, Warburgok, Skodák, és egy-két ritka fecske: BMW, Suzuki Alto stb.
Sportvezérműtengely által egészségtelenített - vagyis igazi fülnek tetsző - rotyogós alapjárat, és hasonlóan érces ordító hang magas fordulaton! Szívesen elnéznék egy hasonló rendezvényre (tavaly nyáron, júniusban volt egy)! 1:50 körül azon a piros ezerkettesen nekem nagyon megakadt a szemem :)

Ha minden összejön hamarosan tájékoztatlak benneteket némi haladásról, és olyan dolgokról, amelyek némiképp okozzák a jelenlegi egy helyben toporgást... I'll back soon!

Utolért engem is ez a szórványos őszi nyavaja: köhögés, hőemelkedés, gyengeség, miegymás. A múltkori poszt óta szinte kedvem nem volt kimenni a házból ha nem volt feltétlen muszáj. Most, hogy kellő antibiotikum és forró tea kúra hatására újból kimerészkedtem a most már kimondottan hideg garázsba, gondoltam megírom mire jutottam.

Rendet raktam a szerszámok között, elpakoltam az ottfelejtett kulcsokat, apróságokat. Rendezgettem kicsit az alkatrészek között is, megnézegettem a homlokfalat, és úgy döntöttem - ha már sikerült egy igencsak rosszul préselt valamit vennem (t.i. nem szimmetrikusak a lyukak) - kicsit átszabom. Az legyen meglepetés, hogy milyenre, majd felszerelve meglátjátok.

Levettem az optikai tuningot a kocsiról. A panhard rúd tartója keményebb dió mint szeretném, sokat ki kellett vágni a kasztniból, hogy hozzáférjek a kivágandó lemezhez, és még nincs is teljesen levágva, mert késő lett, mire idáig jutottam. A fázó ember nem szeret dolgozni...
Szigetelnem kell, méghozzá valami fűtés sem ártana. A gázkályha ilyen kis légtérhez halálos, marad az elektromos. Ezek viszont baromi sokat fogyasztanak. Olajkályha? Hmm. Valamikor illene már eldöntenem.

A szél mindig behordja a szemetet az ajtó melletti réseken. Muszáj tennem valamit, mert később a havat fogja behordani... Szóval a zárásnál a takarólemezek hiányoznak, ezeket pótolni kéne, egyelőre feltettem néhány öntapadós habszivacs csíkot, ez mondjuk alul nem sokat véd.

Előkerült még egy olyan rajz is, amit bő két éve csináltam. Kiraktam a fénymásolatát a garázs falára ösztönzésképp:

Szóval, ha csinálok meleget, akkor fogok dolgozni a kasztnin, addig is, forró tea pówer mindenkinek!

Végre itt a Tél! A friss kéményfüstös ködös levegővel, meg a lefagyott járdákkal, és a fogvacogtató hideggel. A többi jóságot nem említem, a lényeg az, hogy ilyenkor nem szeret kint lenni az épeszű nép java része, hacsak nem a városi forgatagban shoppingol.

Mit is csináljunk ilyenkor, ha már sem szalonnát sütni, sem strandolni nem érdemes? Marad a zárt téri móka, ha nem akar az ember moziba vagy színházba menni (pl én). Lehet borozgatni a haverokkal, miközben pléjsztésönön csapatunk Gran Turismóval, vagy társasjátékozni. Közben baromi jól lehet beszélgetni. A hideg összehozza az embereket.
Mostanában fő téma a haveri körben a Hi-Fi, a Lanparty, a vízipipa (szigorúan legális anyagokkal, szerencsére nem drogozunk, bár néha úgy tűnhet...), nameg, hogy mikor fejezem már be Ivánt...

Menjünk szépen sorjában: A forralt bor jó móka, jó hozzá az olcsó bor is, bár attól reggel lehet némi fejfájása az embernek :) Mostanában többször előfordult a nemes szőlőszármazékokkal kapcsolatos rítus, melynek során lehet finomítgatni az ember meglévő hangrendszerének a hangján."Sajnos" hifista barátokkal vagyok megáldva, ki kevésbé, ki jobban fertőzött a hangminőség isteneinek viszonzatlan imádatával. Én sajnos fertőzöttebbek közé tartozom. Meg kell mondjam, aki hobbit akar, csak EGYET! Ez az aranyszabály, ha nem akarja mindenfajta hülyeségekre elkölteni a maradék pénzét valaki. Bár egy dologra is lehet sokat költeni, de amellett könnyebb spórolni.

A lanparty az egy olyan ősi hagyomány amit már kb 2004 óta művelünk. A helyszín változó, a lelkesedés és a fejetlenség állandó. Az előítéletek és a lemondó legyintések után tisztázzuk: mi olyan tökéletlen kockák vagyunk, akiknek van élete, és ebből fakadóan baromi jól szórakozunk azon, hogy egész évben szinte senki sem COD-ozik, vagy autóversenyez, maximum alkalomszerűen. Így teljesen felszabadultan, és nem görcsösen igyekezve próbálunk elsők lenni az adott játékban. Ez egyébként karácsony és újév között kerül megejtésre.

A monitorra meredésen kívül közbeiktatunk indokolatlan menyiségű egyéb tevékenységet: monopoly party, hógolyózás, kártyázunk, iszunk, és kajázunk, napi minimum háromszor (ez hagyományosan: sima parasztkaja (pl bundáskenyér, májkrémesszenya), vagy a főételeknél töltött káposzta, Tibu féle gyrostál és ráadásnak japán kaja: yakisoba és ramen. Ebből a mennyiségből sejthető, hogy ez is mint minden csoda három napig tart. Néha négyig.
A vizipipa pedig egy olyan elem, ami nem feltétlen jár alkoholizásással. A jó minőségű ízesített pipadohány selymes szűrt füstjét pedig még én is szívesen pöfékelem, pedig nem dohányzom. Ez amolyan dumaparti, ahol az egyébként dolgozó, egymástól sokszor több megyényi, országnyi távolságra kerülő barátok kb havonta egyszer-kétszer összejönnek és elmondják a kis beszámolóikat. Vagy csak jól kipanaszkodjuk magunkat, megnézzük a legújabb vicces netes videókat. Közben általában zenét hallgatunk, mindenfélét, kivéve a mai divatos számokat, mert valahogy a komolyzene, a rock vagy a breakbeat jobban megmozgat minket mint valami tüc-tüc partizene. Esetleg gitár kínzás- mert zenélésnek vajmi kevés. Vagy előkerül valamilyen kártyapakli. Uno vagy francia, esetleg magyar. Ami svájci, de szarni bele :)

Téli elfoglaltságra vannak még nem hagyományos alternatíváim is. És mi lesz Ivánnal? Azt elmesélem legközelebb...