Állni látszék a szekér, s az idő halad. Így van, a kocsi ugyanúgy néz ki mint péntek este, tehát lassan egy hete nem nyúltam hozzá a kasztnihoz. Ma sem volt ez másképp, nem csináltam vele semmit, csak nézegettem. Közben az első fékeket csinálgattam. Amint már a legelején mondtam, össze voltak rohadva teljesen.
Most, hogy előszedtem őket, remélve, hogy a hosszú rozsdaoldós fürdő megtette a hatását, nekiestem a szétszerelésnek.
Piszok nehezen indultak meg a csapok, egy gondosan kiválasztott kilóskalapáccsal és szelepszárból készült kiütővel kellett megbíztatni őket. Megkínáltam őket némi WD-40-el és csiszolóvászonnal is, mert a fékpofáknál elég rozsdásak voltak.
Sajnos nem túl sokra mentem a csapok kiszedésével. Az egyik munkahengerből letört egy darab a fékpofatartó részből, ezt semmiképp nem raknám vissza a kocsiba így. A munkahengerekből nem tudtam kiszedni az összekötő fékcső hollandereit, lefordul róluk a kulcs, emellett beletörtem minden egyes tartócsavart a féknyeregbe.
Ha még ki is gányolom valahogy belőlük a beletört dolgokat, úgy is kell vennem új összekötő csöveket, és két új munkahengert, mivel az egyik törött, a másik pedig meg van ragadva. Az esély a javítására elég csekély, az, hogy sokáig jó legyen, arra pedig még kevesebb.
Ha sehogy sem sikerül összehozni ezekből semmit, akkor marad a teljesen új első fék. Bontóból is vehetném, de abban sem bízok. Marad tehát a gyári vagy utángyártott 2200 Ft/db. Plusz az összekötőcsövek, amivel már le is értem a plusz tízezres kiadást. Legalább lesz egy jó első fékem.
Csütörtöktől-hétfőig szabadnapos leszek, így remélem új lendületet vesz a munka, ez az éjszakázás kiveszi az erőmet. Közben KGST Party, amin jobb híján egy fényképekkel teli mappával jelenek meg majd, autó helyett.
Holnap folytatom valami olyannal, amit remélhetőleg meg is tudok javítani.