Lassan járj, tovább érsz. Mondja a szólás. Szóval lassan. Nagyon lassan haladok, sajnos a nap felét a szerszámok előkerítésével töltöttem. Nem részletezném tovább, bár ha sokat káromkodtam volna, lehet, hogy hamarabb végzek. Állítólag a káromkodás meggyorsítja a munkafolyamatokat...
Szóval: innen indultam ma:
Megtisztítottam a hegesztendő felületeket lamellás koronggal, és eztuán levágtam a sablonok segítségével a lemezdarabokat.
Mivel a dobnál van egy hajlítás a gyári lemezben, nekem is meg kellett hajlítanom a pótdarabot. Satu, tengely, kalapács, és egy véső voltak a partnereim feladatban:
A kész lemez:
Ezután beillesztettem a helyére a kész pótlást, majd miután kicsit finomítottam a széleken, hogy tényleg tökéletesen passzoljon a helyére, pillanatszorítókkal megfogattam, és beheftöltem.
A barátom, Szikra Peti:
Ezután kifúrkáltam a rugótoronynál, majd ott néhány ponton hozzáhegesztettem. Itt jön a lassan járj tovább érsz rész: annyira megörültem magamnak, hogy már hegeszthetek, hogy az első pont behegesztése után leellenőriztem amit csináltam, és elfelejtettem újra összeszorítani egymáshoz a két lemezt. Meg is lett az eredménye, le kellett csiszolnom és ki kellett fúrnom az addigi hegesztéseket...
Íme a kész ponthegesztés:
Másik oldal:
Mivel sokáig tartott kijavítani a sietségem eredményét, így csak erre futotta a mai napon:
Holnap folyt. köv!