Utolért engem is ez a szórványos őszi nyavaja: köhögés, hőemelkedés, gyengeség, miegymás. A múltkori poszt óta szinte kedvem nem volt kimenni a házból ha nem volt feltétlen muszáj. Most, hogy kellő antibiotikum és forró tea kúra hatására újból kimerészkedtem a most már kimondottan hideg garázsba, gondoltam megírom mire jutottam.
Rendet raktam a szerszámok között, elpakoltam az ottfelejtett kulcsokat, apróságokat. Rendezgettem kicsit az alkatrészek között is, megnézegettem a homlokfalat, és úgy döntöttem - ha már sikerült egy igencsak rosszul préselt valamit vennem (t.i. nem szimmetrikusak a lyukak) - kicsit átszabom. Az legyen meglepetés, hogy milyenre, majd felszerelve meglátjátok. 
Levettem az optikai tuningot a kocsiról. A panhard rúd tartója keményebb dió mint szeretném, sokat ki kellett vágni a kasztniból, hogy hozzáférjek a kivágandó lemezhez, és még nincs is teljesen levágva, mert késő lett, mire idáig jutottam. A fázó ember nem szeret dolgozni...
Szigetelnem kell, méghozzá valami fűtés sem ártana. A gázkályha ilyen kis légtérhez halálos, marad az elektromos. Ezek viszont baromi sokat fogyasztanak. Olajkályha? Hmm. Valamikor illene már eldöntenem.
A szél mindig behordja a szemetet az ajtó melletti réseken. Muszáj tennem valamit, mert később a havat fogja behordani... Szóval a zárásnál a takarólemezek hiányoznak, ezeket pótolni kéne, egyelőre feltettem néhány öntapadós habszivacs csíkot, ez mondjuk alul nem sokat véd.
Előkerült még egy olyan rajz is, amit bő két éve csináltam. Kiraktam a fénymásolatát a garázs falára ösztönzésképp:
Szóval, ha csinálok meleget, akkor fogok dolgozni a kasztnin, addig is, forró tea pówer mindenkinek!
