Itt a tavasz, nyílik a cserebogár, szállnak a levegőben a levedlett állati szőrök, feslik a friss rozsda a kerítésről, tudjátok, ahogy ez lenni szokott. Én mégsem a világnak ezen szépséges apró bizbaszairól fogok írni, hanem egy málló, és szabdalódó bádogtákolmányról, ami néhol foltozódik, erősödik, és végül olyanná formálódik, hogy szemrevaló gépjármű válik majd belőle.
A bevezető után lássuk, hogy is állok: a télen kiképeztem magam elméletből, így rengeteg dolgot illetően megvilágosodtam. Talán jobb is így, mert most már sok dolgot máshogy látok, mint amikor belevágtam a dolgokba. Szóval a futóművet rendesen átépítem majd, és felhagyok a korábban megálmodott kompromisszumos megoldásokkal. Ennyit a jövőről, lássuk a rideg tényeket:
Március 12-én úgy nézett ki, hogy megkezdődhet a munka, újra teljes gőzzel, de az időjárás felmutatta a középső ujját, és visszajött a tél, az áram meg el. Kb 4 napra. Befújta a garázsba a havat a szél, mert ő tudja hogyan kell megtalálni a réseket...
Szóval a tél nem múlt el nyomtalanul, apróbb-nagyobb rozsdapöttyök jelentek meg a korábban megvásárolt zsír-új lemezeken. Ezeket szépen lecsiszoltam, átkenegettem ecsettel Evipassal, majd áttörölgettem. Egy részük:
Vettem még szigetelőanyagot, ez kerül majd az utastér aljába, üregekbe, tetőre stb. Van egy lap sima és egy öntapadós 2x1 méteresek. Bagatell 6000 magyar Forintba kerültek, és a bitumenlapokkal együtt csöndes és rezgésmentes utasteret ígérnek.
Méregettem, számolgattam, újra és újra. Állítólag a jó szakember kétszer mér, egyszer ellenőriz, és csak utána vág/dolgozik. Nálam ez az arány kicsit most feldúsult néhánytíz méréssel, sinus-szal és cosinus-szal, szóval remélem jó úton haladok. Most már végleges, hogy nem a Panhard rúd kerül vissza, hanem Watt csuklós megoldás lesz felelős a hátsó híd középen tartásáért. Ehhez először lemértem az eredeti magasságot, és minden méretét a hídnak-kasztninak (bekötési pontokat stb) - puskáztam a Babushkáról - és elkezdtem számolgatni, hogy a megálmodott végső hasmagassághoz mi lesz majd az optimális.
Ehhez készült pár rajz, majd a rajz alapján papírsablonok, a papírsablonok alapján pedig lemezek készültek, amelyek egyik oldalt a Panhard rúd tartót helyettesítik, a másik oldalon pedig majd egy új Watt csukló bekötési pontot képeznek.
Szükségem volt még a jobb hátsó toronyhoz egy-két kisebb darabra, mert ahogy az korábban is látható volt, a helyzet elég siralmas. Szóval szerteszét vágtam a panhard rúd tartóját, és annak helyét. Látszanak az alábbi képeken a stádiumok:
A helyre illesztés, és rögzítés nem kis feladat, hiszen ha ész nélkül kezdem el hegeszteni a darabokat, akkor sok helyen nem férek hozzá meghegeszteni majd a találkozó lemezeket. Ezért ki kellett találni a lépések megfelelő sorrendjét: a doboz fenekének pótlása, oda pöccintem a rugótorony harangjának lemezét, ehhez heftelem a csukló tartóját, ez megadja annak majdani pozícióját, majd levágom a harang lemezét ismét, hogy készre hegeszthessem a csukló tartót rajta. Ezeket immár együtt felhegesztem, ezután jön majd a belső merevítés, majd a fedő lemezek. Mindent le is kell fessek közben, mert később már nem tudok majd oda festéket juttatni. Nem egyszerű, ugye?
Most, hogy eltakarítottam a málló lemezt, kicsit helyre kellett pofozni a megrongyolódott maradékot:
Behegesztettem a doblemezből kivágott rész pótlását is, de még nincs teljesen kész, holnap befejezem ezt és a másik oldalát is:
Itt tartok most, folyt. köv. holnap!
Ráadás látványterv:
