Eljött ez a nap is, anélkül, hogy a helyzet kimondottan pozitív irányt vegyen. A kilencedik nap posztja szándékosan kimaradt, vasárnap lévén nem bírtam erőt venni magamon. Ma, miután hazaértem folytattam a bontást, lekerült a hátfal és a csomagtérfenék.
Az egyik rokon, aki épp arra járt meg is kérdezte: van ennek még értelme? Hát, elmondtam neki az érveimet, megcsóválta a fejét, és otthagyott.
Ennek a kocsinak a létezésében elérkezett az a pillanat, amikor az elhasznált páncélt le kell vedlenie, új ruhát kell öltenie, és ezáltal erősebbé kell válnia, hogy tudja tartani az iramot a mai cudar magyar valósággal.
A délután rövidsége miatt némi vagdosás és most figyeljetek: némi JAVÍTÁS is jutott mára. Így van, valamit nem csak szétszedtem, hanem össze is raktam, használható állapotúra. A főfék-munkahengerről van szó, ami a hátsó - utastér felőli - tömítésén kicsit engedte az olajat. Vettem egy javítókészletet, ez kb pont egytizede az új főfékmunkahenger árának.
Miután kiszereltem, alaposan lemostam Brigéciollal, leöblítettem, megtörölgettem, és szétszdtem.
A fotó nagyon jó dolog, ha rossz az ember memóriája. Nekem is segített mert az egyik alátét majdnem kimaradt.
Leszedegettem a régi tömítéseket, mindent szépen áttörölgettem, mivel lemosás közben mehetett bele is szennyeződés. Miután minden szép tiszta lett, új fékolajjal finoman bekenve mindent szépen visszaraktam. Ha valaki ilyet javítana, akkor elmondom, hogy az utastér felőli oldalról kell összerakni, onnan bedugdosni szépen sorjában mindent. A másik irányból nem jó, mert ott éles a pereme a háznak, így elvághatja az új tömítést.
Ledugózva várja a festést. Így is visszarakhatnám, de inkább kap egy kis feketét.
Peace!
