Meleg volt ma nagyon. A pala a garázs tetején igencsak jól tartja a hőt, így még most is van a garázsban majd 30 fok, hiába szellőztetek. Megizzadtam rendesen a mai délután folyamán. Ha így halad, akkor a méhtelepen egy az egyben átvennék acéllemez hulladékként a kocsit.
Ha minden igaz, holnapra teljesülhetne ez is, de vissza a mai napra.
Hazaértem, átvedlettem valami könnyebbe, egynéhány töltött-káposzta beabrakolása után, és némi - kb 20 perc - semmibe merengést követően feltártam a garázsajtót. Elkezdtem összeírni a hibalistát, a hiányzó alkatrészeket, és egyéb eszközöket, ami még kell a kocsihoz.
Mint valami elfuserált finánc úgy vizslattam körbe Ivánt, mint aki tényleg kilóra akarja felmérni az öreg vasat. Vagy inkább mint egy bűnügyi helyszínelő a'la N.C.I.S. /"Mappa a kézben, sandán hunyorog, szanaszét heverő alkatrészeket mustrál."/
Nagyon sok minden van a listán. (Holnap véglegesítem és feltöltöm valamilyen formában, az eddigi dolgokkal összefűzve.) Kasztni, fékcucc, festékek és egyéb segédanyagok, szóval hosszú a sor.
Ezután némi fejvakarás és újabb körbemászkálást követően nekiálltam leszedni a hátsó hidat. Furcsa módon egy-két csavartól eltekintve minden anya viszonylag könnyedén lejött. (Köszönhetőn a drótkefés használt DOT3-as előkészítésnek? Passz.) A gond inkább a csavarok kiszedésével volt. Nem sikerült mindet kiszedni, majd holnap folytatom, egyelőre ott tartok, hogy a Panhard rúd felső bekötése negyon be van gyógyulva, valamint a jobbos nagy kutyacsont és a lengéscsillapító is a hídba. Az anya lejött, de a távtartó az becsülettel rá van rohadva a csavarra. Holnap majd megpróbálok valami csúnya trükköt vele. Közben egyébként ki lett találva a rugótornyok javításának, megerősítésének a módja, ha lesz rajzom, majd feltöltöm.
Van még ami nehezen enged, de az is lekerül róla idővel.
Ezekre is kell találnom valami megoldást:
Szevasztok, csőváz!
