Nem vagyok valami szorgalmas. Erre kellett rájönnöm miközben a Felicia rigolyáit istápoltam. Jobban belegondolva, Ivánra nagyon kevés figyelmet és időt áldoztam az elmúlt évben. Bele kell húznom, ha a téli hóban akarok csapatni a vén medvével...
Legutóbb ott hagytam abba, hogy helyére került a bal hátsó torony. Az azóta eltelt időben sok mindenen keresztül mentem, mind a rendes munkahelyemen, mind az otthoni munka során. Semmi esetre sem ajánlom senkinek, hogy az udvaron álljon neki ilyen badarságoknak, mint pl autófelújítás. Műhely kell hozzá, szép tágas és száraz, meleg. A szerszámok persze szintén fontosak, de az elszántság és a munkakedv még fontosabb. Nagyon sikeresen töri meg a rossz idő: a hideg, és az eső.
Tehát íme a lefestett, és letömítőzött bal hátsó torony:
Ezután nekiláttam az állítólagosan lecserélt bal hátsó sárvédőperemnek:
Kipótoltam a doblemez peremét, majd lefestegettem, most is mint mindig, 2K (két komponensű) alapozóval.
Felrakás előtt a perem belsejét beragasztóztam, karosszéria tömítő ragasztóval, így nem sok esélye lesz bejutni a kettő közé a víznek.
A lemezek illesztésekor egy kiszuperált hangszórómágnes volt a segítségem:
Felhegesztve, kívül belül:
Ezzel a mutatvánnyal elbíbelődtem kábé egy hetet, ugyanis mindössze napi 2-3 órát dolgoztam rajta összesen, ebből a fele mindig az előrámolás, majd a szerszámok stb elpakolása volt. Nyilván zárt garázsban ez nem lett volna szükségszerű...
Íme a "végeredmény" alapozóval szórva, a belső oldalon pedig végig lett kenve karosszériatömítővel:
A jobb far után a tankolónyílást folytattam:
Ilyen volt, és ebből lesz a cserebogár:
Levágtam egy csík lemezt, majd megfelelő fizikai behatás után - kalapáltam egy darab vasúti sínen egy fél órát - elnyerte az áhított cilinder formát, tádám:
Összehegesztettem néhány ponton, majd megfaragtam mikrocsiszolóval a kiálló vackait, hogy belemenjen a gumibetét:
Ezek után átrajzoltam a lyukon keresztül a kasztnira a nyílás helyét. Ezt kisflexszel és a mikrocsiszolóval szintén kifaragtam, egész pofás kör alakúra sikeredett:
Ezen a képen már le is van festve, és a kis alsó lemez is a helyén.
Összepróbálva az egész:
Fasza! Mehetünk tovább, előre!
Előre, ahol a fuszik az úr, és foltozott lemezek között olyan mélyre ásta magát, mint ahol élt a Gyűrűk Urában Gollam, a Köd-hegység barlangjaiban...
Gólyaláb ki, majd takarítás... Aha... 3 órán át szoptam a csavarral, mire kimelegítettem, kikalapáltam a csonkállványból. Gázlámpa, 2 kilós kalapács és olaj rulez!
Letakarítottam az alvázvédőt a lemezekről és lefúrkáltam a ponthegesztéseket, lecsiszoltam a CO-pöttyeit, megvágtam a lemezeket és...
Döbbenetes látványt mutatott a kocsi. Mint egy vérbeli, ótvar roncs.
Szóval adtam neki drótkoronggal, meg rozsdamaróval.
Közjáték:
Használati utasítás a rozsdamarókhoz: védőszemüveg és gumikesztyű kötelező!
- Végy egy megfelelő méretű befőttes üveget és egy keményebb szőrű, tiszta ecsetet.
Csak annyi anyagot önts ki amennyit biztosan felhasználsz, mert nem tanácsos visszaönteni a koszos maradékot, ha meg ottmarad "megromlik", használhatatlanná válik, úgymond "kimegy az ereje"...
Ecseteld be a kezelendő részt, a szerte-szétfolyó fölösleges löttyöt rögtön töröld fel, mert később odaszárad. Ecsetelgesd addig, amíg nem látod, hogy hatni nem kezd (kb 1-3 perc). Fél-egy óra múlva ecseteld át még egyszer, hogy feloldódjon az addig rászáradt dzsuva, és töröld le ronggyal. Ha kell, ismét csiszold meg drótkoronggal, csiszolópapírral a lemezt, és ismételd el a rituálét.
Ha egész éjszakára rajtahagyod, akkor szépen átalakul fehéres-kékes foszfáttá az egész. Vagyis olyan lesz a felület, ami kerítésoszlopnál elmegy, de karosszériánál nem ideális, ugyanis porózus és majdnem ugyanolyan rozsdás lehet a lemez, mint az elején. Ekkor is lehet segíteni rajta bőséges lében át-ecseteléssel, ecsettel való dörzsöléssel, így le lehet törölni ronggyal a cuccot.
A Felicia orra ilyen lett:
Szépen levagdostam a megfelelő méretű lemezkéket, és nagyobb lemezt, beszabtam a helyükre, és kifurkáltam ahogy a hegesztés igényelte. Íme:
Előtte persze lefestettem, majd be is hegesztettem mindent:
A felső merevítéseket is mókolni kellett. Letakarítottam a rozsdás részeket és elkezdtem szétvagdosni, majd újból kiegészíteni. Keveset fotóztam, de legyen itt egy montázs:
Lefestve ment vissza a helyére, a másik merevítő dobozzal egyetemben:
Folytonosság helyreállítva:
Merevítő:
Plusz merevítő dobozka, ezt már korábban kiorigamiztam, és pluszba megerősítettem a nyílás peremeit visszahajtással:
Itt egyelőre befejezem, hogy legyen idő szusszanni egyet.
Vége a második felvonásnak... Következik a végjáték, ahol nem marad el a dráma, de történet azért szerencsés véget ér!
