Annak idején nem várt technikai okok miatti szünetet kellett tartanom az Iván körüli munkában, így rákoncentráltam az egyéb apróságokra. A lényeg az, hogy a hátulja még nem került fel, bármennyire is úgy tűnt a korábbi fotók alapján, de tényleg pár napnyi munka lenne csak azt a részt befejezni. De hát a villanyáram hiánya nagy úr, majd ha az szolgáltató felszereli az új biztosítékot akkor folytatom. Gondoltam magamban még 2013-ban. Azóta eltelt egy kis idő... azóta sem került fel a far...
Történt egy s más. Nem dolgozok ugyanabban a munkakörben mint akkor. Nem járok három műszakban 6+2 napban, úri módon csak hétköznap 8-tól 4:30-ig tart a munkaidőm. De én nem vagyok normális, és szeretem a hivatásom, így túlórázok egyfolytában, úgy este 6-ig 7-ig... Vagy lehet úgy is magyarázni, hogy marhalassú vagyok, és addig tart nekem az, amit más befejez időben (vagy csak munkamániás). Így kevesebb idő jut az otthoni projekteimre. De tudnék még ettől talán kevésbé jó kifogásokat is felsorolni, hogy miért nem haladok, és arra is hogy miért nem posztolok semmiről.
Mivel Iván a bakokon állt már jóideje, és nekem akkor 2014-ben valahogy be kellett járni dolgozni, került új jármű az istállóba, egy 1999-es Mazda 626 dízel kombi személyében. A keresztségben a Manci nevet kapta. Mivel pazarul tudok autót választani, így Mancinak mindenféle apróbb nagyobb nyűgjei vannak/voltak. Többek között: az első fékek eléggé gatyák, a küszöbök próbálnak más létfázisba lépni anyaghiányos korrózió útján, a turbócső lyukas volt a szívócsonknál (turbós autónál lehet ezt így nevezni? nah mindegy) és a klíma nem működik. Szerencsére mindennel időben sikerült foglalkozni, mivel a szépen kinéző de feltehetően koros vezérműszíj Szilveszter előtti nap úgy gondolta, hogy végtelenből két végűvé avanzsál... Egy ilyen Mazda DiTD motornak a felújítása anyagi csőd, ezért én is úgy tettem, mint ahogy a jó magyar átlag: motorcsere. Vettem egy komplett donort 150 jóképű Mátyásért, amiből át lett emelve a szív. Időközben amit még találtam, megcsináltam, többek között a fékeket, klímát, küszöböket gyorsjavítottam a következő műszakiig. A sztori többi része kacifántos, vérrel verejtékkel, több felvonással. Ha egyszer érdekel ez valakit, megírom majd a dolgokat.
Sokminden más is történt azóta. Mivel az igényeimhez képest túl jól fizet a cég, és nem vagyok normális, vettem még egy projektautót. Olyat, amihez tényleg elmebetegség kell. Vagy lehet, hogy be kell ismernem, nekem rozsda fétisem van. Ami nincs legalább félig szétrohadva, az nem kell... Ismerjétek meg a néma kanárit, az 1970-es Fiat 500-ast.
Budapestről költözött művészcsaládból hozzám vidékre, ahol ha egyszer lesz is elég lendületem belekezdeni, daloló, vidám kanári válik majd belőle. Ez legalább annyira rossz, ha nem rosszabb állapotban van, mint az 1972-es Zsigulim, a Babushka. Jah lehet, hogy nem említettem, vagy nem emlékeztek rá, de ő még meg van. Hamarabb került a házhoz, mint ahogy Ivánt térdrekényszerítette hátulról az Astra anno (ugye amiatt lett igazából szétszedve, mert bekaptam a piros lámpánál állva egyet). Sajnos azóta is várja a feltámadást, de az állapota legalább nem romlott.
Szeretem a kihívásokat. Nem tagadom. Ha már falni kell a sz@ros palacsintát, én a merőkanalat választom. Ezért közben vettem egy házat. Tudjátok. Ha úgy tűnik, hogy nem fáj eléggé, az ember egy kicsit a sebet is megnyomkodja. Jó vételnek tűnt. Szerelőaknás fűtött garázzsal, szép nagy udvarral, még a CSOK hisztéria kitörése előtti pillanatban, úgymond árában volt. Mivel mindent pazarul tudok választani, fel kell teljesen újítani. Új fűtés, nyílászárók, fürdőszoba stb dolgokat igényel. Falakat bontani, építeni, a szokásos. Lehet erről is kellene blogolni.. Pl kezdésnek hogy nem lehetett bejutni az udvarra sem járművel, meg ilyesmi.
Tehát itt tartok. Nem írok le mindent, mert unalmas lenne. Hová tartok? Most vasárnap van, és konkértan ki a garázsba, valami rozsdás vacakból újszerűt varázsolni. Hosszabb távon pedig egy nagyobb műhelyt kell építsek a háznál, hogy minden lomom elférjen, ahol lomokból aktív projektek, majd használható, szép járművek válhatnak.
Ez sokára lesz meg. Addigra be kell fejezni a házat és legalább Ivánt mindenképp... Hiányzik. A hangja ahogy az orosz vas életre kel: a procedúra, ahogy beülsz, szivató 2/3-ig ki, három gázfröccs, majd indítózás, és brumm-brumm. Hiányzik a Zsiguli illat. A mechanikus működése, a váltó klattyanása a fokozatokban, ahogy bólintva de mégis félig idegesen mocorogva kanyarodik egy szűk jobbosban... Vezetni akarom idén.
