Végre itt a Tél! A friss kéményfüstös ködös levegővel, meg a lefagyott járdákkal, és a fogvacogtató hideggel. A többi jóságot nem említem, a lényeg az, hogy ilyenkor nem szeret kint lenni az épeszű nép java része, hacsak nem a városi forgatagban shoppingol.
Mit is csináljunk ilyenkor, ha már sem szalonnát sütni, sem strandolni nem érdemes? Marad a zárt téri móka, ha nem akar az ember moziba vagy színházba menni (pl én). Lehet borozgatni a haverokkal, miközben pléjsztésönön csapatunk Gran Turismóval, vagy társasjátékozni. Közben baromi jól lehet beszélgetni. A hideg összehozza az embereket.
Mostanában fő téma a haveri körben a Hi-Fi, a Lanparty, a vízipipa (szigorúan legális anyagokkal, szerencsére nem drogozunk, bár néha úgy tűnhet...), nameg, hogy mikor fejezem már be Ivánt...
Menjünk szépen sorjában: A forralt bor jó móka, jó hozzá az olcsó bor is, bár attól reggel lehet némi fejfájása az embernek :) Mostanában többször előfordult a nemes szőlőszármazékokkal kapcsolatos rítus, melynek során lehet finomítgatni az ember meglévő hangrendszerének a hangján.
"Sajnos" hifista barátokkal vagyok megáldva, ki kevésbé, ki jobban fertőzött a hangminőség isteneinek viszonzatlan imádatával. Én sajnos fertőzöttebbek közé tartozom. Meg kell mondjam, aki hobbit akar, csak EGYET! Ez az aranyszabály, ha nem akarja mindenfajta hülyeségekre elkölteni a maradék pénzét valaki. Bár egy dologra is lehet sokat költeni, de amellett könnyebb spórolni.
A lanparty az egy olyan ősi hagyomány amit már kb 2004 óta művelünk. A helyszín változó, a lelkesedés és a fejetlenség állandó. Az előítéletek és a lemondó legyintések után tisztázzuk: mi olyan tökéletlen kockák vagyunk, akiknek van élete, és ebből fakadóan baromi jól szórakozunk azon, hogy egész évben szinte senki sem COD-ozik, vagy autóversenyez, maximum alkalomszerűen. Így teljesen felszabadultan, és nem görcsösen igyekezve próbálunk elsők lenni az adott játékban. Ez egyébként karácsony és újév között kerül megejtésre.
A monitorra meredésen kívül közbeiktatunk indokolatlan menyiségű egyéb tevékenységet: monopoly party, hógolyózás, kártyázunk, iszunk, és kajázunk, napi minimum háromszor (ez hagyományosan: sima parasztkaja (pl bundáskenyér, májkrémesszenya), vagy a főételeknél töltött káposzta, Tibu féle gyrostál és ráadásnak japán kaja: yakisoba és ramen. Ebből a mennyiségből sejthető, hogy ez is mint minden csoda három napig tart. Néha négyig.
A vizipipa pedig egy olyan elem, ami nem feltétlen jár alkoholizásással. A jó minőségű ízesített pipadohány selymes szűrt füstjét pedig még én is szívesen pöfékelem, pedig nem dohányzom. Ez amolyan dumaparti, ahol az egyébként dolgozó, egymástól sokszor több megyényi, országnyi távolságra kerülő barátok kb havonta egyszer-kétszer összejönnek és elmondják a kis beszámolóikat. Vagy csak jól kipanaszkodjuk magunkat, megnézzük a legújabb vicces netes videókat. Közben általában zenét hallgatunk, mindenfélét, kivéve a mai divatos számokat, mert valahogy a komolyzene, a rock vagy a breakbeat jobban megmozgat minket mint valami tüc-tüc partizene. Esetleg gitár kínzás- mert zenélésnek vajmi kevés. Vagy előkerül valamilyen kártyapakli. Uno vagy francia, esetleg magyar. Ami svájci, de szarni bele :)
Téli elfoglaltságra vannak még nem hagyományos alternatíváim is. És mi lesz Ivánnal? Azt elmesélem legközelebb...
