Szívni tudni kell. Ez még csak a bemelegítés, szóval csak tanulok szívni, mert az igazi szívás az a dolgok összeillesztésekor lesz. Miden esetre nem haladok úgy ahogy kellene. Gyors szétkapkodást akartam, ehelyett lassú öregurasan nyögős, izzadtságszagú szerelgetés lett belőle.
Az első futómű lassan adja magát, a fékek, féknyergek meg úgy minden össze van rohadva, ahogy egy öreg orosz medvénél szokott lenni. Minden csavar csak hosszas imádkozás és mohamedánokat megszégyenítő térdeplő, hajlongó gyakorlatokat követően engedelmeskedik az akaratnak. Vagy még úgy sem, és csak szimplán eltörik. Eddig hét darabot sikerült szakítani, majd számolom továbbra is.
Az irányítókarok csavarjai is a zsiguliknál szokásos módon jönnek szét, tehát vagy csak szétbarmolva, vagy a célszerszámnak viszonylag könnyen engedelmeskedve. Nálam az állás 1:1.
Elkezdtük kipakolni a belteret is, igaz a padló bitumenrétegét nem vakartam fel, pedig ez is benne lett volna a napi kvótában, helyette jót játszottunk a bal hátsó fékdobbal mire lejött és az első fékek is nehezen bomlottak. A bal oldali féknyerget igazából egyben mindenestül levettem mert ami lehet össze van rohadva rajta: a fékpofatartó pálcák nem mozdulnak, és a biztosító szegek is berohadtak, a fékcsőbiztosító lemez csavarja pedig beletört a féknyeregbe. A két dugattyú amúgy jó állapotban van, a másik oldali viszont könnyen szétjött. Ez a balos:
Sivított már régebben menet közben is, a jobb oldali féktárcsa csúnyán meg van égve mert a külső dugattyú beragadt, s mivel nem ment vissza, beleért a pofa a tárcsába. A jobb első kerékcsapágy is valószínűleg dobós, kerék nélkül is lehet érezni a kotyogását, pedig nem mentem vele összesen 200 km-ert mióta meg lett húzva.
Találtam még egy-két apró rozsdafészket, és kezdem meggyőzni magam a csomagtér aljának teljes cseréjéről. Egy korábbi "szakszerű" javítás eredménye...
Holnaptól ráadásul megyek melózni, szóval még ennél is lassabban fogok haladni.
