TJZ naplója

Még mindig van mit leszedni a kocsiról. Egyelőre azonban a helyükön maradnak amik ezt a napot átvészelték. Volt helyette kisebbfajta rendrakás, pakolászás. Valahogy sikerült elkeverni az egyik első sárvédőjavító elemet. Előfordul ez nálunk, sajnos túlságosan gyakran is. Még most sincs meg, szerintem veszek újat.
Lekerültek az ajtók. De nem ám csak így egyszerűen, mert délutánig nem volt hozzá megfelelő szerszám. Konkrétan ő lenne az:

Bizony bizony, a jó öreg ütve csavarozó. A kocsi jobb oldalán minden csavar egy-két ütésre megindult, mert legutóbb két éve cserélődött a küszöb azon az oldalon, így le voltak véve. A bal oldal már nem ment ilyen egyszerűen, a tíz csavarból négy nem mozdult, csak szétment a feje. Próbáltam rájuk hegeszteni anyát, de a hegesztés túl ridegnek bizonyult, rögtön letört az anya. Nem maradt más választás csak a fúrás. Így már lejöttek az ajtók, és ahogy reméltem kézzel ki tudtuk csavarni a maradék csavarcsonkokat. Még a rozsdásat is, igaz ahhoz kellet a fogó is a megindításhoz:

Ezután kisebb takarítás, megvakartuk drótkoronggal a padlót a bal egynél, megnéztem, hogy hol kell elvágni, ám inkább mégis a kocsi hátuljára terelődött a tekintetem.

Szóval este megkezdődött az operáció, megejtettem az első bemetszést, majd még néhányat. Jó sokat ráhagytam, volt már javítva korábban ez a sarka a kocsinak, cserélték a komplett elemet. Kicsit azért meglepődtem, hogy mennyi kittet kent a karosszériás a kocsira:

Szépen nézett ki kívülről azt meg kell hagyni, ügyes volt a szobrász. A képekre kattintva indafotón lehet tovább nézelődni.

Holnap remélhetőleg a nyúlvány is lekerül, a hátfal sorsáról még nem döntöttem, nincs pénzem újat venni, lemezem viszont van bőven, szóval javítás lesz belőle.

Ma mivel nem volt más dolgom, gyorsan akartam haladni a projekttel. Nem sikerült annyit haladni, mint terveztem, de azért van mit mutatni.

Tegnap elkezdtem, ma befejeztem az apróbb dolgok eltávolítását a motortérből, kikerült a kormánymű és a hűtő, akksi, csatlakozókat lehúztam a motorról. Levettük öcsémmel a kardántengelyt, a kipufogót, és a váltót. Mint kiderült a kinyomócsapágyam tényleg kuka, és a nyomszerkezet is sérült.



Mivel az első futómű már korábban lekerült a kocsiról festés miatt, így nem tudtuk úgy kiemelni a motort, hogy a kasztnit kigurítjuk alóla, így más módszert alkalmaztunk. Kihajtottam a bölcső csavarjait, mivel azt is cserélem majd valószínűleg - (még nem biztos, lehet az eddigit festem át). Persze előtte alátámasztottam krokodil emelővel a motort és a bölcsőt, és miután minden le volt már róla szedve, egyszerűen leengedtük, majd az immár könnyű kasztnit kézzel felemeltük, arrébb raktuk a tartóbakokat, hogy megmaradjon a magasság.

Ezután a motort egy bútorlapra az oldalára borítottuk, majd vascsöveken kigörgettük onnan. Mivel Tibi is segített kocsit emelgetni, a motor így kb 20 perc alatt kinn volt a helyéről.


Ráfér némi ápolás, és némi festék.



Kikerült még a tank is a helyéről. Próbáltunk jófajta panorámaképeket csinálni, de a program kicsit darabosabban gondolkozott. A lényeg azért látszik.

Holnap talán már valamit javítok is, nem csak szétszedek.

Kicsit mókoltam a kinézeten, bár ezeket a piros betűket kicsit soknak érzem, de most nem volt kedvem még azzal is vacakolni.

Régóta figyelemmel kísérem már az lowdaily.ru oldal eseményeit, igaz inkább csak a stílus miatt. Stílusban pedig szerintem jó úton haladnak a ruszkik, ízlésesen keverednek a cult, rat és retro elemek, emellett megférnek a legújabb kocsik is, nem is akár hogyan. Ez a videó az egyik tavalyi találkozón készült. Kiváló vágás, pöpec verdák, jó zene, meg minden egyéb:

A mai nap a pihenésé. Pihenek én is és a szerszámok is. Holnap és holnapután pihenőnap a gyárban, otthon viszont intenzív munka a garázsban. Igazából ma annyit azért mégis csináltam, hogy kicsavaroztam a váltóból és a motorból mindent ami fölösleges, hogy könnyen kivehető legyen. Plusz leengedtem a hűtővizet.

Íme néhány régebbi kép a kocsiról, amikor elméletileg nagyon jól megcsinálták, tényleg szép is volt, jól is ment, aztán valahogy azért mégis sikerült neki elrohadni:

Ekkor még az oldimer minősítésen gondolkoztam, de azóta rájöttem, hogy ahogyan javították a korábbi karosszériások, úgy nem sok esély van rá. Hobbiautónak lesz inkább átalakítva, a jelenlegi karosszériázás csak az alap, erre jön majd némi futóműtuning, jobb fékek, ezután pedig a motor. Hogy abból milyen, az majd kiderül, az még messze van. Augusztus 17-19-ig lesz a KGST Party, azon már illene megjelenni egy friss műszakis autóval.

Oldtimernek az 1972-es Babushkát csinálom meg, az lesz az igazi restaurálás. Egy Ben!to fotó (persze macskával):

Mellette balra öcsém projektatója, az öreg Indián (AUF-el kezdődik a rendszáma.) Ő a következő a bádogszabászati listán...

Újabb délelőtt telt el, többnyire a kocsi alatt fekve, kerékjáratban görnyedve, de legalább eredménnyel. Lent vannak a lengőkarok, a fékolajas oldás többé-kevésbé bevált. Azért többé-kevésbé, mert nem merem ráfogni a fékolaj viszkózusságára azt, hogy a csavarok fele egész könnyedén kijött, a maradék pedig a szokásos kínlódós, vagy simán beletörős fajta volt.

A bal-alsó lengőkarból nincs pótdarab, így azt ma vitték el Sanyiék szemcseszórni. Ezúttal megígérem nekik, hogy legközelebb összeszedek mindent egyszerre, és úgy adom át szórásra, nem pedig kétnaponta egy-két darabot...
A leszerelése két órát vett el az életemből, és minden bizonnyal több ősz hajszállal gazdagított. Fater sokat segített, melegítettük, kocogtattuk, feszgettük, kalapáltuk mint az eszehagyott; nagyjából ugyanazt mint tegnap, csak kicsit tovább.

A jobb oldali mindenség bezzeg kb húsz perc alatt szétjött, minden csavar kijött normálisan. Fuckyeah!


A pilótaülés alatti bitumenréteg eltávolítása után végre megmutatta az igazi, sötét oldalát Iván, rozsda amennyit csak szeretnék. Igazából nem szeretnék semennyit sem, de akkor nem lenne miről írnom.

Most, hogy belegondolok, folyton csak panaszkodok, hogy mindennel szívni kell, mert összerohadt, stb, de ha minden csavar simán kijönne akkor unalmas lenne az egész, a dolog veleje, romantikája veszne oda. A veteránautózás szépsége. Iván csak 31 éves, 1981 márciusában látta meg a komoran kelő, fátyolfelhőkön áttűnő bágyadt nap fényét, egy fagyos reggelen Togliattiban. Majd amikor az idős hölgyre kerül a sor, aki most jobb híján az udvaron rostokol... De az majd egy másik történet...
Fókuszáljunk most a jelenlegi projektre, a holnapi nap elvileg belsőszervi betegségek feltárásával telik majd.