Hát tényleg bent van a vén róka felbakolva. El sem hiszem, hogy megtörtént, de a fáradságom jelzi, tényleg így van - egész nap ezért szívtam.
Ma elkészültek a képen látható tripodok, melyek hősiesen tartják a magasba a szovjet csodát! (Szemfülesebb olvasó észrevesz néhány csövecskét a tegnapi garázsos képen jobb alul, belőlük lettek ezek.)
Kipróbáltam már a CO-hegesztőt is, frankón működik, egész hamar megtaláltam a megfelelő beállítást.
Mivel baromi meleg volt nem vettem fel a hosszú karvédős kesztyűt, csak a kicsit, így csúnyán le is égett az alkarom az ívfénytől. Régen hegesztettem már na.
Az autó szétkapásával sokmindenre nem jutottam, inkább ilyen ismétlő kárfelmérést tartottam öcsémmel. Külön köszönet egyébként neki a remek fotókért, majd indafotóra feltöltöm őket később.
(Szerkesztve: több kép itt.)
A kerékdob betéteket kivéve megnyugtató látvány tárult elém, a főbb szerkezeti elemek épek, nem kell tartanom attól, hogy egyszer csak összecsuklik Iván. Ellenben a többi nem kegyetlen kurva rossz, viszont aránylag szar.
Íme a Grand Canyon! Ezen az oldalon utaztam eddig én, szépen mosolyogva, nem sejtvén semmit az alattam tátongó szurdokról.
(Szemléltető videó - macska nélkül nem lehet autót szerelni!)
A többi sérülés nem ennyire látványos, a bal hátulja sem túlzottan rossz, csak rossz ránézni. Meló lesz vele azért bőven. 
Holnap a szomszédok nagy örömére valószínűleg hagyom nyugodni a flexet, ellenben nekiesek az első futómű szétzilálásának. Ezek a tervek, most megyek aludni.
