TJZ naplója

Végre süt a nap! Igaz hogy odakinn csak mínusz egy fok van, de lassan kúszik kifelé a látóhatárról az a csúnya, nagy szürke felhő ami árnyékot vetett a vidékre hosszú napokon, heteken át. És ezt most úgy is értem, hogy a mai reggel valahogy sokkal madárdalosabb és élettel telibb, frissebb még a levegő is, mint az elmúlt időszakban. Úgy érzem mintha bennem tavaszodna, mintha nemcsak a természet kezdene ébredezni, hanem én magam is, legbelül, ugrásra készen állok, belevetem magam a terveim megvalósításába. Azokba, amelyeket oly régóta szeretnék véghez vinni. Például használhatóvá tenni a műhelyt a pincében, felújítani az autóimat, legfőképp az öreget.
A legfurcsább az, hogy megint éjszakás vagyok, viszont nem úgy érzem magam mint aki mindjárt összeesik, hanem mint aki most ébredt föl. Tegnap délután háromkor keltem, öt és fél óra alvás után, és most mocorog bennem a kisördög, de aludnom kell, mert tudom amint lefekszem, elalszok.
De még nem akarok aludni. Még agyalok valamin, mert ha elkezdek böngészni a neten, mindíg jut eszembe valami új ötlet, valami, amivel tudok bajlódni, ami plusz lendületet ad. Remélem legközelebb nem csak ilyen drogmámoros repülésnek tűnő baromságokat fogok ideírni, de most tényleg úgy érzem magam mint aki bevett valamit, mert a napfényre megkattantam :)