TJZ naplója

Bizonyára mindenki volt már bolhapiacon. Aki nem annak is van róla fogalma, na mindegy. Szóval régóta szerettem volna már eljutni a nyíregyházi Hatzel-térre, a szombati "kispiacra", amit helyileg bolhapiacnak becéznek, mivel sokan a megunt, de még használható dolgaikat is ott kínálják. Igazából öcsém hozta meg a kedvem, mert ő konkrétan filmes fényképezőgép után eped jelenleg; nosza menjünk, mondám, benzin éppen van a kocsiban, szóval minden adott. Volt osztálytársam, Laci, mivel még ő úgysem volt ilyesmin, lelkesen felajánlotta a társaságát és ha már megyünk, akkor Sanya unonakesónk is jött. Közben jött az ötlet, ha már megyünk, akkor utána mehetnénk "használtnémetbótba" is. Volt már korábban is tervbe, de valahogy még eddig sosem volt rá alkalom.
Eddig megvan? Na most jön a csavar.
Előző este kisebb "kocka" összejövetelt tartottunk Lacinál, és mivel elhúzódott (új számítógép, és ha már ott voltunk megteszteltük, úgy hajnal négyig... Bundáskenyér 3-kor rulz!) későn kelés lett a dologból. Kábé kilenckor azért felkeltünk, pár falattal a gyomorban megindultunk a város irányába. Csakhogy mire összeszedelődzködtünk, már volt fél tíz, ezért kiegyeztünk abban, hogy a piaccal úgy tízig érdemes végezni, és mi oda sem érnénk addig, ezért majd megyünk jövő héten, inkább a német lomokra koncentrálunk. Zsír, kereszteződésben balra letérés helyett jobbra, Nagyhalász irányába. A németes bolt persze nincs nyitva sehol senki. Sebaj! Van másik! - mondta Laci, aki már-már szakértő a témában. Mentünk a második helyre, ez már majdnem a város túlfelén volt, ott jót beszégettünk a háziúrral, de nem gazdagodtunk semmivel, ezért a következőre jutottunk: Gávavencsellőn van olyan hely ahol halomban van a Hi-Fi cucc, oda mindenképp el kell nézni. Oké, menjünk tovább, közben egyik Ibrányi közértből feltápoltunk, amolyan paraszt-szabolcsi falusi kisiskolás módra, hagyományos úttörő reggelit: túrórudit kiflivel. Lehet nevetni, baromira finom, és baromira régen is ettünk olyat, most rögtön megkóstolni!
Gávavencsellő után, ha már ott jártunk elnéztünk Balsára is, ugye ha már egyszer elindul az ember meg kell nézni mindent (közben már vásároltunk is), húgom ott ért utol telefonon, az esti szalonnasütés ügyében, zöldségek, virsli, és ami a legfontosabb, bor kell a tábortűz mellé, mivel Tibu barátunk - húgom barátja születésnapos. Jujj, ha már Balsán járunk menjünk Tokajba borért, hiszen úgyis itt van már karnyújtásnyira, no.
Szóval, head to Tokaj city, hegyalja fesztiválokról jól ismert borászat, az idős néni fantasztikusan jó aszujából - nagylevegőt - tizenkét liter tevődött a csomagtartóba (na jó, ha már ott voltunk, vettünk későbbre is ;)
Ha már Tokaj, kilátó, kis pihenő, de ha már elindultunk, ne majdnem üres tankkal rakjam le otthon a kocsit, irány egy benzinkút. Nade! Iván szeszt vedel, az meg a legközelebb Tarcalon van. Ej, hát elmenyünk mán oda is :) úgyis rég jártunk a bányatónál nézelődni! Rally stílusban megközelítettük a tavat, jól körbejárkáltuk, megsöröztünk - már aki nem vezetett; tankolás, és ha már arra mentünk, letértünk Bodrogkeresztúr irányába, mert miért is ne :P
A rakamazi fagyi csodálatos, vagy ha nem is az annyira, azért jól esett megkóstolni - ha már úgy is arra járunk...

Ezekben a spontán dolgokban az a jó, hogy az ember megspórolja a szervezés stresszét, mindenki ráér, ráadásul mi pont ideális kirándulóidőt fogtunk ki az elmúlt szombaton. Eszembe jutottak a régi osztálykirándulásos idők felhőtlen percei.
Merjünk elindulni otthonról, kapcsoljuk ki a tévét, számítógépet, menjünk át a haverhoz, vagy rokonhoz, induljunk el biciklizni, sétálni, vagy fagyizni. Lehet messzebbre jutunk mint először gondoltuk, és nagyobb élménnyel gazdagodunk, mintha hetekig szerveznénk...

"Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová." (Idézet Tolkien: A Gyűrűk Ura című művéből)