TJZ naplója

Mától kezdve két nap szünet! Lehetne kicsit jobb idő és tudnék autót szerelni. Mínusz 6 fokban nem az igazi. Plusz meg is vagyok kicsit fázva, nem hiányzik a tudőgyulladás. Sebaj mai program a számítógépem rendberakása, plusz valahogy életet kéne lehelnem a DVD-írómba. Bár szerintem lehetetlen küldetés, mert rossz helyre próbáltam rádugni a tápcsatlakozóját, ami egy kisebb ívet húzott az érintkezőkön. Így jár aki kapkod.
Egyébként öcsém szerzett egy akusztikus gitárt, amit már régóta szeretett volna, de sosem akart költeni rá, mindíg azt mondta: majd veszek egy jobb fajtát. Hát most van egy kölcsönbe, egy kedves leányismerősünktől, na jó, régi barát ő. Lehet gyakorolni! Én speciel nem tudok hangszeren játszani, most itt a lehetőség. Mit mondjak, elég rosszul áll a kezemben. Nem vagyok valami türelmes és kitartó, de egy két dallamot meg fogok tanulni, csak azért is.
Újra elővettem a napokban a japán nyelvkönyvet. Megint elolvastam az első fejezeteket, és újfent rájöttem, még mindíg nem ismerem az alap írásjegyeket (katakana, hiragana) eléggé. Intenzív rajzolgatás lesz a héten, úgy érzem. Még a gyakorlókártyáimat is elő kell kerítenem, mert sokat segítenek. Ezenfelül az angolt is fejleszteni kéne. Be vagyok agyilag rozsdásodva.
Szóval, önképző üzemmód bekapcs, avagy vissza az iskolába otthon önszorgalomból. Rájöttem, hogy szeretek tanulni, csak az iskolában ez sohasem látszott :)
 

Végre süt a nap! Igaz hogy odakinn csak mínusz egy fok van, de lassan kúszik kifelé a látóhatárról az a csúnya, nagy szürke felhő ami árnyékot vetett a vidékre hosszú napokon, heteken át. És ezt most úgy is értem, hogy a mai reggel valahogy sokkal madárdalosabb és élettel telibb, frissebb még a levegő is, mint az elmúlt időszakban. Úgy érzem mintha bennem tavaszodna, mintha nemcsak a természet kezdene ébredezni, hanem én magam is, legbelül, ugrásra készen állok, belevetem magam a terveim megvalósításába. Azokba, amelyeket oly régóta szeretnék véghez vinni. Például használhatóvá tenni a műhelyt a pincében, felújítani az autóimat, legfőképp az öreget.
A legfurcsább az, hogy megint éjszakás vagyok, viszont nem úgy érzem magam mint aki mindjárt összeesik, hanem mint aki most ébredt föl. Tegnap délután háromkor keltem, öt és fél óra alvás után, és most mocorog bennem a kisördög, de aludnom kell, mert tudom amint lefekszem, elalszok.
De még nem akarok aludni. Még agyalok valamin, mert ha elkezdek böngészni a neten, mindíg jut eszembe valami új ötlet, valami, amivel tudok bajlódni, ami plusz lendületet ad. Remélem legközelebb nem csak ilyen drogmámoros repülésnek tűnő baromságokat fogok ideírni, de most tényleg úgy érzem magam mint aki bevett valamit, mert a napfényre megkattantam :)

2011.02.28

Csörög az ébresztő. Hajnali 4:20. Kikászálódok az ágyból és kinyomom. Hétfő van. A hatodik munkanap. Nem bírok magamhoz térni. Felöltözök és összebogarászom a cuccaimat. Istenem, hogy én milyen rendetlen vagyok! Megfogadom, hogy mától rendet tartok magam körül. Mint minden alkalommal amikor alig találok valamit... Iszok egy pohár teát, fogat mosok. Felöltözök jó melegen, sapka sál, nagykabát. Indulok a buszhoz, mert már megint késésben vagyok mint mindíg. Bár én azt szoktam mondani, hogy pont időben, ami azért gyakran nem jön össze, főleg ha valahova indulni kell otthonról. Rokonaim és barátaim tudnának mesélni... Van ülőhely a buszon! Igaz, hogy hátul, középen, és baromi kényelmetlen.
Check in. Meló. Lassan telik... Igaz van mit csinálni. Az éjszakás műszak hagyott elég jóságot a napra. Igazi hétfői nagy kavarodás. Nem foglalkozok vele. Valahogy nem érdekel. Teszem a dolgom. A hatnapi kevés alvás, későn fekvés, korán kelés, már érzem a hatását.
Check out. Indulás haza a buszhoz. Megnyugtatónak érzem, hogy reggel óta sem változott a műszaklétszám, kivéve egy szabadnapos ügyeit intéző régi ismerőst. Megkérdezem szabad-e a hely, leülök, beszélgetünk. A nyugdíj előtt járó kedves, és felvilágosult, modern gondolkodású nénivel jó kedélyben folyik a társalgás a főiskolás élettel járó kellemetlen papírmunkáról. Igen. Ez így leírva furcsának tűnik. Sok régi szép emlékem elevenedett fel. Elringat a busz, kába fejjel szállok le a megállónál. Hazasétélok, a nyugodt, ám sokak számára elég gyors tempómban.
Otthon. Nálunk van a szomszéd néni, szinte családtagnak érzem. Megy a beszélgetés, a téma a politika. Ezek a pártok semmit sem változtak. Lopnak, csalnak, hazudnak, eladták az országot, stb a szokásos, bezzeg a régi szép idők! A Kádár-korszakban mennyivel jobb volt! Faterom hangoztatja a munka értékét, mennyivel jobban megbecsülték a szakértelmet régebben. Még megvitatjuk, mitől ment tönkre a magyar mezőgazdaság, közben jó adag édesanyám-féle vasárnapi gulyásleves. Másnap a legjobb! Tervezgetjük mit lehetne kezdeni a házzal, felújítani ezt-azt, bútorokat cserélgetni. A szokásos. Évek óta ez megy, de persze pénz az szinte semmire sem jut.
Belevetem magam a szobánk takarításába, amit még tegnap kitaláltam magamnak. Öcsém odaragadva a számítógéphez. Finoman oldalba bököm a partvissal; menj arrébb, hagyj takarítani! A hangszórókból adja az ütemet a Goulash Exoticától a Betyárvizit albuma. Bye-bye pókok, még az ágy alja sem marad ki. Polc kell a szobába, mert visszhangos a zene. Akusztikailag úgymond visszhangkamrához hasonlítanám. Csengés, kongás. Már szinte fel sem veszem, de amikor mégis, nagyon bosszant, és szidom magam, hogy eddig miért nem tettem ellene. A terv kész. Elolvasom öcsém egyik szösszenetét. Egész magával ragadó, még nincs kész, de pont azért is tetszik annyira. Megvan benne a képlékenység varázsa. Hmm ezt a szót sokáig keresgéltem. Sebaj, közben elolvastam mégegyszer a verset.
Még mindíg kupi van a szobában. Kéne kezdeni valamit... Vagyis folytatni amit elkezdtem. De egy lusta dög vagyok. Nameg fáradt. Inkább fáradt. Nincs net. Megtaláltam a notepadot. Öreg barát :) Mindíg kéznél van. Akinek nincs esze legyen notesze! Apropó, a noteszemet hol hagytam el... meló közben jól jön, nem kell a telefonba pötyögni a jegyzeteket. Nyelvet kéne tanulni. Majd holnap. Óóó... a tv-ben sincs adás, a kábel-tv-internet kombó átka. A szüleim háborognak, mi valahogy furcsamód jobban tűrjük a nethiányt. Shikata ga nai - mondja a japán ember. Nincs mit tenni, ezt dobta a sors, el kell viselni. Valahogy nem is zavar a dolog.
Tényleg fáradt vagyok. Megyek fürdeni...
Pár óra, és beköszönt a tavasz. Egyenlőre elegem van a hóból. A hideg kifog a tettvágyamon. Tényleg megyek fürdeni...

2011.03.01

Elolvastam a tegnapi írásomat és döntöttem. Ebből blog lesz. Már évek óta halogatom, mondván úgysem fogok én itt írkálni semmit, nem az én világom, de ma gondolkoztam. Ha elkezdem lehet, hogy megemberelem magam, lesz egy stabil pont az életemben, ami mostanában úgy hiányzik. Itt lesz a blog. Van mit iderakni: rendszerezni a régi dolgaimat, megosztani másokkal, meg csak azért is mert amúgy is szerettem volna autós blogot, vagy inkább ilyen vegyes oldalt, de myspace ötletemből nem lett semmi, amit sokat halogattam. Tartalmilag még nem tiszta mit akarok ide rakni, de majd meglátom. Az biztos hogy nem autós blog lesz, ahhoz én túlságosan is tág érdeklődésű vagyok, szóval inkább nem kategorizálok. Lesz ami lesz!

PS: Szóval regeltem blog.hu-n, megcsináltam az indapass-t, amint megkapom az e-mail-t megy a blog!

2011.03.04

Ma nem bírtam tovább várni az aktivációs mailre, újra regeltem, (korábban valami probléma folytán nem működött) és itt is vagyok!

Majd később még írok, egyenlőre nem akarok több időt tölteni vele, majd ha lement a nap. Addig is van mit tennem.